Tegnap meló közben, amíg a többiek pihentek, kihasználtam az időt és szedtem egy jó nagy marék friss csipkebogyót kint. Felfedeztem, hogy a dér már megcsípte a bogyókat – és nemcsak ezt, hanem a kökényt is, úgyhogy hivatalosan is itt az igazi ősz!
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a csipkebogyót leforrázzák vagy órákig főzik, pedig a C-vitamin és az értékes enzimek 60 fok felett gyorsan lebomlanak.Nagyimtól tanultam hogy ezt elkerüljem, én egy teljesen nyers, kíméletes módszert választottam a tegnapi zsákmányhoz.
Felöntöttem a szemeket 1,5 liter langyos vízzel, majd egy burgonyanyomóval alaposan átnyomkodtam őket, hogy kiadja a gyümölcshúst. Adtam hozzá egy kevés mézet is, és egy egész éjszakán át hagytam állni a pulton, hogy a víz teljesen kioldja a hatóanyagokat.
Most reggel egy picit meglangyosítom (épp csak kézmelegre, hogy a méz és a vitaminok ne sérüljenek), és egy rendkívül sűrű szűrőn átcsorgatom, hogy a bogyók apró, szúrós szőrei ne kerüljenek a pohárba. Az eredmény egy elképesztően sűrű, élénk színű, valódi C-vitaminnal teli immunerősítő juice!
Miért sokkal jobb ez, mint egy gyógyszertári C-vitamin tabletta?
A szintetikus tablettákban csak izolált aszkorbinsav van, míg ebben a nyers, élő juice-ban a C-vitamin mellett bioflavonoidok, természetes savak és értékes enzimek is találhatók. Ezek a természetes anyagok felerősítik egymás hatását, így a szervezetünk sokkal hatékonyabban, szinte veszteség nélkül tudja beépíteni és hasznosítani a vitamint, mint a mesterséges bogyókat.
Ti készítettetek már csipkebogyót ezzel a hideg áztatásos módszerrel, vagy inkább a hagyományos, főzött teákra és a hecsedlilekvárra esküsztök? A kökénnyel szoktatok kezdeni valamit, ha már megcsípte a dér? A következő amit gyűjtök ez lesz.
