Van az a pillanat, amikor a konyhában találkozik a gyerekkorunk íze és a természet ébredő ereje. Én a nagymamámtól tanultam az alapokat: a reszelt krumpli sercegése a forró olajban, az illat, ami belengi az egész házat... de idén csavartunk egyet a sztorin. Bevetettük a tavasz "zöld aranyát", a medvehagymát.
Miért pont medvehagyma? (A gyógynövényes szemével)
Míg a sima fokhagyma a lepcsánka lelke, a medvehagyma a turbófeltöltője. Szakácsként mondom: ez a növény a természet igazi nagytakarítója.
Vértisztító erő: Segít kisöpörni a tél maradékait a szervezetből.
Emésztéssegítő: – segít a nehezebb, olajban sült ételek feldolgozásában.
Antibakteriális: Természetes pajzsként véd, miközben az íze valami mennyei.
A „Nagyi-féle” Medvehagymás Lepcsánka Receptje
Ahogy én készítem a „Leviboy-laborban”:
Hozzávalók:
50-60 dkg reszelt burgonya (lehetőleg a lisztesebb fajtából)
2-3 gerezd zúzott fokhagyma (a karakter kedvéért)
1 nagy csokor apróra vágott, friss medvehagyma
2 egész tojás (ha lehet, frissen a japiktól vagy Ferenc Józseféktől)
5 evőkanál liszt (hogy legyen tartása)
Só, őrölt bors (ízlés szerint, de bátran!)
Olaj a sütéshez
Így készül:
A lereszelt krumplit sózzuk, hagyjuk állni, majd jól nyomkodjuk ki – ez a titka, hogy ropogós legyen, ne tocsogjon! Mehet bele minden: a tojás, a liszt, a fűszerek és a rengeteg zöld medvehagyma. Forró olajban, tenyérnyi halmokban sütjük aranybarnára.
Szakács-tipp: Akkor az igazi, ha a széle már „csipkésre” és ropogósra sült!
Tálalás: A fehér arany
A lepcsánka magában is jó, de tejföl nélkül olyan, mint a wellness-udvar tyúkok nélkül: hiányzik belőle az élet. A hideg, sűrű tejföl lágyan olvad rá a forró, medvehagymás korongokra.
Miért egészséges ez a kombináció?
A krumpli káliumot, a tojás értékes fehérjét, a medvehagyma pedig kéntartalmú vegyületeket ad.
Próbáljátok ki ti is, cukkold fel a tavaszt a tányérodon!
Ha tetszett a bejegyzés, lőjetek ti is egy fotót a saját lepcsánkáitokról , és írjátok meg: nálatok mi a titkos összetevő?
